Ellaposodott kapcsolat?
Sokan vagyunk, akik tapasztaltuk már, hogy bizony ellaposodott a kapcsolatunk, sőt akár unalmasnak is nevezhetnénk. Neked is ismerős a helyzet? Lehangolttá, fásulttá váltál? Ne aggódj, nem kell föladni a vágyaidat, hogy izgalmat, szenvedélyt élj át! Tudsz változtatni!
Párkapcsolati problémáknál, így az ellaposodott kapcsolatnál is gyakran a másikra mutogatunk, hogy ezért vagy azért olyan “semmilyen” a kapcsolat. Mégis úgy vágyunk valami szenvedélyre, izgalomra, változatosságra.
Sajnos ekkor sokan kifelé kacsingatnak, másik partnert keresnek, akár titokban, akár a megunt kapcsolatot eldobva. Én mindig azt vallom, hogy kisebb erőfeszítésbe kerül a dolgot helyrehozni, mint egy másikban újra felépíteni, azt amire vágyunk. És nem is biztos , hogy olyan jó lesz, mint amilyennek elképzeltük.
A mai fogyasztói társadalom szembemegy a hosszútávú kapcsolatokkal, hiszen, azt nevelték belénk, hogy ami elromlik, azt ki kell dobni, le kell cserélni. Nagyapáink idejében még máshogy álltak a dolgokhoz: “ami elromlott, azt megjavították” Miért ne lehetne ezt folytatni? Miért ne lehetne a kapcsolatokban is ezt alkalmazni? És nem a “felmelegített bablevesről” van szó. Sokkal többről!!! Egy csodás tanulásról és egy magasabb szintre lépésről.
Mit csinálj?
A párkapcsolatban előbukkanó unalom bizony fáradttá, lehangolttá és fásulttá tehet téged is. Könnyen gondolhatod te is, hogy bizony Ő tehet róla, mert olyan szörnyen unalmas. De arra bíztatlak, hogy első körben ne a társadat kezd el automatikusan hibáztatni, amiért nincs kedved hozzá.
Ha ezt teszed, kiadod az irányítást a kezedből és mártír szerepbe helyezkedsz. Semmi esélyed nem lesz a változtatásra, ha úgy teszel, mintha semmi közöd nem lenne hozzá. Pedig az igazság az, -s a következő kijelentés, lehet hogy megdöbbent-:
Az unalomnak, mint minden más érzésnek, közvetlenül ahhoz van köze, aki átéli.
De hogyan is?
Az unalom bizony annak az eredménye, ha valamit magunkba zárunk, ha nem nyílunk meg egy adott helyzetben, mert félünk kockáztatni és félünk az érzéseinkről beszélni. Sokszor félelmünkben, fájdalmunkban inkább választjuk a bezárkózást, semmint, hogy konfliktusba kerüljünk és kibillenjen a -néha unalmas- egyensúly. Ha nem beszélünk azokról a dolgokról, amikről úgy érezzük, hogy tönkretehetik a kapcsolatunkat, az elszigetel bennünket egymástól, és ezáltal rombolja a kapcsolatot.
De ha már ezt tudjuk, akkor azt is tudjuk, hogyan lehet ezt kezelni.
Mi az, amit magadba zársz? Milyen életterülettel szigetelődtél el?
Ha beszélsz arról, amit eddig nem mertél elmondani, az izgalmat és új érzelmi energiát jelent számodra.
Ha hajlandó vagy érzelmi kockázatot vállalni, foglalkozni azzal, amivel szükséges, szembenézni azzal , amit átélsz és közeledni a társadhoz, az elmulaszthatja az unalmat. Sőt, csodás felismerésekkel gazdagíthat, mind magadra vonatkozóan, mind a párodra vonatkozóan. Új energiák nyílhatnak meg, és új szempontokat ismerhetsz meg. Beköszönhet újra az UJDONSÁG érzése, hasonlóan ahhoz, amit egy kapcsolat elején átélünk és ami szenvedélyessé teszi azt.
Arra bíztatlak, hogy beszéljetek az elrejtett életterületekről. Addig beszéljetek róla, amíg mindketten elmondotok mindent ezzel kapcsolatban, úgy érzitek, hogy jól jártatok és békesség van bennetek, együtt léphettek tovább.