Hogyan károsít a múltad cipelése?

Miért káros a múltad cipelése?

Hoztam nektek egy példát, hogy miért nem jó, ha a múltaddal foglalkozol, ahelyett, hogy a jelenre figyelnél, örömben élnél miközben a jövődre gondolva cselekednél, terveznél, és bátorsággal tennél.

A múltban történhettek dolgok, amik fájtak, lelkedet bántották: szülők, rokonok, barátok, szerelmek, mind-mind okozhattak sebeket.

Lehet, hogy még mindig ezeken bánkódsz, nyalogatod a sebeidet és a MIÉRT?-eket keresed. Amíg a miérteket keresed, nem tudsz a jelenedben lenni és a jövődet tervezni.  

Sajnos, ilyen esetben a múltad megkeseríti a jelenedet.

Hogyan károsít a múltad cipelése?

Hadd meséljek el egy ismert, zen tanító történetet, 2 szerzetesről:

Egy napon két szerzetes gyalogolt az erdei úton a kolostor felé: Egy már idősebb, tapasztaltabb tanító, a másikuk pedig fiatalabb, aki még csak néhány éve csatlakozott a rendhez. Sétájuk során, egy erős sodrású patakhoz érkeztek, amin át kellett gázolniuk, hogy folytassák útjukat. Amint elindultak volna, megláttak egy szép és fiatal nőt, aki szintén át akart menni a sebes patakon, bár ő gyönyörű selyemruhában volt, és láthatóan úgy akart áthaladni a patakon, hogy ruháját megóvja. Ezzel próbálkozott.

A két szerzetes jó lélekkel szeretett volna segíteni embertársukon, ám azt is tudták, hogy mikor a rendbe való belépte fogadalmat tettek, hogy nem érintenek meg egyetlen nőt sem. A fiatal szerzetes hatgározott lévén, is volna tovább a patakon keresztül mit sem törődve a hölgy elsettségével,  azonban valami olyat látott, amit maga sem akart elhinni: idősebb társa odalépett a fiatal nőhöz, felkapta őt, átvitte az erős sodrású patakon, majd finoman letette a túlparton. A fiatal nő nagyon megköszönte a szerzetes segítségét, majd elbúcsúzott.

Majd folytatták útjukat: a két szerzetes. A fiatalabbik azonban láthatóan gondolataiba meredve bandukolt tovább; gondok, nehéz gondolatok gyötörték. Néhány óra telt el így, míg gyalogoltak szótlanul. Egy idő után azonban a fiatalabbik szerzetes kifakadt: Hogy lehet az, hogy megérintetted azt a nőt, felkaptad és átvitted a patakon? Hiszen jól tudod, hogy nem lenne szabad nőhöz érnünk?

Az idősebb szerzetes erre a kérdésre így felelt:

„Én már rég letettem a túlparton. Te még mindig cipeled.”

Magadra ismersz talán egy kicsit? Vagy nagyon?

Sok embernél így működik ez. Cipeljük tovább a múlt terheit, melyek negatív érzelmi emlékeket idéznek fel. A múltbeli sérelmeket, fájdalmakat, dühös pillanatokat, kellemetlen események emlékeit.

Az természetes, hogy kellemetlen eseményeket éltél át, ez elkerülhetetlen, hisz emberi lények vagyunk. Az már, viszont nem kell, hogy természetes legyen, hogy továbbra is azzal az emlékkel terhelve élj, járj, kelj. Hiszen az a teher nehezebbé teszi mozgásod, légzésed, szinte ráül lelkedre.

Ha tovább cipeled, még meg is betegíthet téged.

Bizony nem mindig egyszerű letenni lelked terheit, a tudatalatti programok gátolhatják, de megvannak a megfelelő eszközök, gyakorlatok, amik mentén el tudod érni, hogy ezeket hátrahagyva megkönnyebbülve élhesd a jelened. Át tudod alakítani tanulássá, tanulsággá, a fájdalmakból lehetőséget tudsz kovácsolni, akár másoknak tudsz ezáltal segíteni. Gondold át.

 

Vajon, mi volt az a nyereség, ami ebből az eseményből eredt?

Próbáld megkeresni az értelmét.

Ha nehezen megy, segíthetek.

Nézd meg hogyan…

Gyere egy könnyedséget adó Access Bars kezelésre!

Kineziológia kezelés