!?Önbizalom

Kimeríthetetlen téma.

Sokan érezzük, hogy bizonytalanak vayunk egy-egy helyzetben. Akár ismerkedésről legyen szó, akár egy munkahelyi kihívásról van szó, vagy épp álláskeresésről.Nehezen hisszük el magunkról, hogy abban mi siekresek lehetünk. ÉS talán már te is tapasztaltad, hogy mennyire nehéz megszólalni egy munkahelyi beszámoló esetén a kollegák előtt. Bizony szorongásokat okoz.

Első kérdés:

Mi van a fejdeben azzal kapcsolatban, hogy mások mit fognak szólni, a teljesítményedről?

Második kérdés:

Te mit gondolsz és hogyan vélekedsz a saját teljesítményeddel kapcsolatban?

1! Mások mit szólnak?

Hát , biztosan nagyon sokfélét. Viszont van egy jó hírem: az hogy mások mit szólnak, az nem feltétlen attól függ, hogy te mit teljesítesz, hanem arról, hogy akik épp véleményt alkotnak rólad, azok épp hogyan vannak? Milyen napjuk, kedvük van, mennyire elégedettek saját magukkal, milyen az energiaszintjük? (Neked adni akarnak, vagy tőled elvenni energiát?) Milyen állapotban vannak aznap, vagy általában a jelenlegi életüket tekintve? Mennyire szeretik a saját életüket? Tudnak -e neked bíztatást és szeretetet adni? Vagy épp rossz állapotban vannak, és akkor alkalmatlanok arra, hogy adjanak, pozitív dolgokat jelezzenek vissza.

2! Mások mit szólnak?

A mi szorongásunk abban áll, hogy sajnos nem tudjuk, hogy a másik milyen állapotban van, amikor épp „ valamilyen” velünk. Érdekes mód, más és más ember ugyanarról a teljesítményről mást és mást mondhat. Máshogy vélekedhet rólunk adott szituációban.

3! Hol az igazság?

De akkor most mi is az igazság?

4! Engedd el!

Nem tudunk minden ember életén végigmenni, hogy miért vélekedett rólunk, velünk kapcsolatban éppen úgy.

Az önbizalmad akkor fog növekedni egy-egy helyzetben, ha inkább más alapokra fekteted egy adott teljesítményed sikerességét. Ne a mások tapsviharát várd ezzel kapcsolatban!

Egy saját belső mércéhez és meggyőződéshez igazítsd a teljesítményedet. Nem az a fontos, hogy objektíven mennyire szuper az, amit csinálunk, nem fontos, hogy hányan igazolják vissza, hogy az milyen klassz és tökéletes. Azt vizsgáld meg inkább, hogy te magadhoz képest fejlődtél-e?

Nézd meg, honnan indultál. Mennyi energiát fektettél bele?

Sajnos mi magunk vagyunk önmagunk legnagyobb kritikusai. Akár egy munkahelyi megmérettetés esetén is. A legelső kritika, mindig belőlünk jön, akár már a felkészülés ideje alatt is. Vagy akár a beszámoló alatt is járnak a belső gondolataink, amivel csak lehúzzuk magunkat: Ezt nem így kellett volna…Ezt ügyesebben is csinálhattam volna…stb. Ezzel elképesztően gyengítjük az önbizalmunkat, lehúzzuk magunkat. Ráadásul még napokkal később is „kattoghatunk” ezen a teljesítményen, később is szidalmazhatjuk magunkat, miért nem csináltuk tökéletesen.

Ha a visszajelzések sem bátorítóak, az pont ennek a kivetülése lehet. A környezeted szintén elbizonytalanít abban, amit csináltál. Mert te sem voltál biztos benne. Odáig is fajulhat ez a csökkent önbizalom, hogy legközelebb akár bele sem fogsz adott tevékenységbe. Azt érezheted, hogy nem viselnéd el újra ezt a fajta kudarcot.

Fel a fejjel!

Nem vagyunk tökéletesek, nem tudunk mindent hibátlanul csinálni, hiszen nem vagyunk robotok. Éppen ezért inkább arra törekedj, hogy elfogadd magadban ezt az esendőséget, a hibázási lehetőséget, ezt a tökéletlenséget. És mindig ahhoz mérd magad, hogy te mennyit fejlődtél abban a gyakorlatban, mennyivel jobban csinálod már, mint annak előtte. Arra figyelj, hogy mennyi energiát, munkát tettél bele, mennyire lelkiismeretesen csináltad. Nézd meg, honnan indultál, milyen szinteket léptél már. Igyekezz meglátni, hogy te minden tőled telhetőt megtettél az elég teljesítményért, nézd meg, hogy tudsz-e ezért büszke lenni saját magadra.

Akkor is, ha a környezeted nem óriási sikernek könyveli el. A lényeg, hogy te odatetted-e magad?

Fontos, hogy legyél büszke magadra, hogy onnan,  ahonnan indultál, már ide el tudtál jutni a saját erőfeszítéseiddel.

Persze lehet tovább is fejlődni és lehet is már erről képed, hogy hova lehetne, de figyelj arra, hogy örülj a részeredményeknek is. Ezeket az apró sikereket ’ünnepeld’ meg, vedd észre, örülj neki, mert ezáltal tudod növelni az önbizalmadat is. Ez az önbizalomnövelés pedig tartósabb lesz, mintha csak a külvilág visszajelzéseire alapoznád azt.

így nagyobb kedved lesz belevágni a következő lépésbe, feladatba, hiszen sokkal elérhetőbbnek tűnik számodra. Ezzel szemben ha egy sokkal távolabbi célra tekintesz, akkor szorongást élhetsz meg. Ha még arra figyelsz, hova nem jutottál el, akkor nagyon nagynak tűnhet a távolság, hogy az önbizalmad is romokban heverhet miatta.

Pici fokozatokban való fejlődésre koncentrálj!

Fogadd el,  hogy nem tudsz mindent azonnal szuperül csinálni!

Saját magad megítélésére alapozd a teljesítményed megítélését!

Egy nagy adag önszeretet pedig szükséges lehet ahhoz, hogy meg tudd magad nyugtatni, szeretgetni, hogy semmi baj nem történt, legközelebb ezt jobban fogod csinálni.

Nézd meg a kapcsolódó videót is!

Ha önbizalomnövelésben kéred a segítséget, jelentkezz be kineziológia kezelésre! Az alábbi számon:

Itt olvashatsz a kineziológia kezelésről bővebben:

Kineziológia kezelés