Hogyan szeresd önmagad a gyakorlatban?

Szeresd önmagad!

Oké, hogyan?

A „hogyan szeresd magadat” tanácsadás manapság igen népszerű, és szint mindenütt jelen van. Lép csak be kedvenc helyi ajándékboltodba, és valószínűleg találsz önszeretetet manifesztáló gyertyákat rózsakvarccal díszítve, pozitív megerősítő kártyapaklikat és párnákat Brene Brown önsajnálat-idézetekkel domborítva. Az Instagramon vagy a TikTok-on görgetve valószínűleg olyan influencerekkel találkozol, akik önszeretetre vonatkozó tanácsokat osztogatnak, amelyek gyakran figyelmen kívül hagyják azt a sok összetett okot, amiért valaki az önértékeléssel küzd – a „csak szeretned kell magad” néha elkedvetlenítő pozitivitás áradatát.

A szeresd önmagad típusú reklámok jól működnek.

Az önszeretet eladható.

De vajon tényleg bevesszük? Lehet, hogy giccsesnek vagy leegyszerűsítettnek tűnik, a legtöbb mentálhigiénés szakember így vagy úgy, de elmondja, hogy az önmagunkhoz való kedvesebb és elfogadóbb hozzáállás fontos, mind a mentális jólét, mind az egészséges kapcsolatok szempontjából. Azonban számos tényező (trauma, évekig tartó önkritika és rendszerszintű diszkrimináció, hogy csak néhányat említsek) ezt az egyszerűen hangzó gyakorlatot sokkal bonyolultabbá teheti – és sokkal könnyebb mondani, mint megtenni.

Valószínű, hogy ha rákattintottál erre a cikkre, akkor jól jönne egy kis támogatás az önsajnálat terén. Ezért itt próbálom összegyűjteni neked, mire is lehet támaszkodni a gyakorlatban, hogy tényleg érezd a növekvő önszereteted magad iránt és végső soron jól érezd magad a bőrödben.

Gondolj az önszeretetre úgy, mint egy gyakorlatra

nem pedig egy célra – és határozd meg magadnak, mit is jelent számodra.
Nincs célvonal, amit átlépsz, amikor hivatalosan is szereted magad. Az önszeretet nem állandó és nem folyton ugyanazon a szinten lévő. De törekedni lehet rá.

Nem ugyanaz, mintha „szerelmes” lennél magadba, ezért ha a „szeretet” szót nem érzed helyesnek, fontold meg, hogy inkább az „elfogadás” „önértékelés” irányába dolgozol. „A szerelmet gyakran úgy értelmezik, mint a mesében. Ha szerelmes vagy, csak jót látsz a másikban, és nincsenek hibái a másiknak, mert a szerelmes rózsaszín köd azt nem engedi láttatni.  Az önszeretetre nem érdemes ezt a hozzáállást alkalmazni, mert nem reális. Látjuk a saját hibáinkat.

Nem kell mindent szeretnünk magunkon, és bizonyos napokon könnyebb lesz jobban szeretni magunkat,  mint más napon. Legalábbis eleinte biztosan. Akárcsak más hosszú távú kapcsolatok esetében, néha önmagunk szeretete „csak elkötelezettséget, kitartást, elfogadást”  jelent.

És ne várd el, hogy egyik napról a másikra új gondolkodási mintákat alakíts ki: Mint minden szokás, az elfogadás és a magunkhoz való kedvesség is gyakorlatot igényel.

Mégis hogyan szeresd önmagad?

Tudd, hogy nem kell szeretned a magadról gondolt elképzeléseidet, ahhoz, hogy szeresd  önmagadat. Vagy elfogadd magadat, vagy megbocsáss magadnak.
Képzeld el a legközelebbi barátaidat és családtagjaidat, akik szeretettel mutatkoznak irántad, amikor a legrosszabb, legsikertelenebb, beilleszthető negatív jelzőkkel illeted magadat. Most kérdezd meg magadtól, hogy te is így bánnál-e magaddal. A barátainkat és a családtagjainkat a hibáik ellenére szeretjük, de sokunknak nagyon nehéz szeretni a hibás önmagunkat. Ha felismered, hogy a tökéletesség nem előfeltétele annak, hogy mások szeressenek téged, vagy hogy szeresd magad, elkezdheted gyakorolni az önelfogadást, és végül talán az önszeretetet.

De bárki, akit már nyomasztottak a „szeretnék”, „kellene” és „lehetne” gondolatok, tudja, hogy a hibáink és tökéletlenségeink elfogadása szinte lehetetlennek tűnhet. „Amikor egy-egy mentoráltammal beszélgetek, azt látom -és hallom-, hogy a szenvedésük nagy része abból a vágyból ered, hogy a dolgok másképp legyenek, mint ahogy vannak

„Aminek ellenállunk, az megmarad”

Ahhoz, hogy elfogadjuk tökéletlen önmagunkat, először is el kell ismernünk a valóságunkat. .Aminek ellenállsz, azt fenntartod. Más szóval, ha tagadod, ami történik, nagyobb valószínűséggel ragadsz bele a negatív önbeszélgetésbe („Nem így kellene lennie” vagy „Nem kellett volna ezt tennem”). Ezzel szemben, ha gyakorolod, hogy ítélkezés nélkül ismerd el a valóságodat („Ez az én helyzetem” vagy „Ez történt”), akkor jobban el tudod fogadni és túl tudsz lépni azokon a dolgokon, amelyeket nem tudsz irányítani. Az „elfogadni” szó itt kulcsfontosságú: nem kell , hogy tetszen az, ami történik.  Az például rendben van és természetes, hogy csalódottnak érzed magát, amiért nem hívta vissza egy második interjúra, de ha elfogadod a helyzet tényeit („Nem hívtak vissza, és csalódott vagyok”), akkor megakadályozhatod, hogy úgy érezze, csalódást okozott. A lényeg az, hogy elkerüld, hogy beleragadj az önhibáztatás spiráljába azáltal, hogy először érvényesíted a gondolataid és érzéseid, majd gyakorold az önelfogadást ahelyett, hogy ismételten szidod magad azért, amit másképp kellett volna tenned (igen, még akkor is, ha rosszul ejtetted ki a cég nevét).

Önmegbocsájtás lehet az első lépés az önszeretet felé

Az önmegbocsátás egy fontos gyakorlat, amely elősegítheti az önszeretetet és az elfogadást. Ismétlem, az önmegbocsátás elméletben gyakran sokkal könnyebb, mint a gyakorlatban, de az egyik módja annak, hogy elengedjük magunkat, az, hogy azonosítjuk a bölcsességet, amit egy elkeserítő helyzetből nyertünk. Ha például egy kapcsolat nem működik, próbálj meg nem keménykedni magaddal azért az öt hónapért, amit a másik személybe fektettél, vagy egy olyan viselkedésedért, amire nem vagy büszke. Ehelyett kérdezd meg magadtól, hogy mit tanultál azokban a hónapokban, ami a jövőben hasznodra válhat. Az önszeretet nem azt jelenti, hogy nem követünk el hibákat; ez támogat minket abban, hogy felelősséget vállaljunk, ha olyasmit teszünk, aminek nem örülünk, így könnyebben tudunk továbblépni.

Kérdőjelezd meg a negatív gondolataidat!

Például úgy, hogy egy lépést hátrébb lépsz, és ragaszkodsz a tényekhez.
A buddhisták a szenvedést két nyíllal magyarázzák. Az első nyíl az a szerencsétlen esemény, ami velünk történt – egy fájdalmas nyíl, ami kívül esik az irányításunkon. A második nyíl az a történet, amit mi mondunk magunknak erről az eseményről – ezt a szenvedést önmaga okozta.

Ezek szerint, az önszeretet azt jelenti, hogy nem lövünk magunkra ezzel a második nyíllal. Az első nyíl lehet például az a tény, hogy a szerelmed elhagyott. A második nyíl lehet, hogy azt mondod magadnak, hogy nem hagyott volna el, ha legalább olyan vékony/csinos/okos lennél, mint az a másik nő.  Vagyis magadat szidod, szapulod, ostorozod= BÁNTOD, mert elhagyott a másik. Nem elég bántás ez neked már amúgy is?  Más szóval, egy helyzet természetesen lehet érzelmileg fájdalmas, de a történet, amit magunknak mondunk róla, gyakran a szenvedésünk fő forrása. A jó hír az, hogy dolgozhatunk azon, hogy ne növeljük fájdalmunkat ezzel a negatív narratívával 

Gyakorold a határok kijelölését!

A határaid meghúzása, – a való életben és online – az önértékelésed kifejezése, annak elismerése, hogy fontos vagy magadnak, és vigyázol magadra.
A biztonságos határok felállítása a kapcsolatokban fontos lépés az önszeretet ápolásában. Kerüld, hogy időt és energiát szánj olyan embereknek – szülőknek, barátoknak vagy partnereknek -, akik a méltatlanság érzését váltják ki. Azt javaslom, hogy olyan kapcsolati és szexuális döntéseket hozz, amelyek középpontjában az öröm, a kényelem, a biztonság és a kommunikáció áll. Lehet, hogy véget kell vetned például egy olyan emberrel való kapcsolatnak, aki miatt rosszul érzed magad a bőrödben (ez egy piros zászló a romantikus kapcsolatokban). És ha nem feltétlenül tudsz azonnal vagy egyáltalán leállítani minden kommunikációt (mondjuk egy követelőző főnök vagy egy kritikus szülő esetében), próbáld meg gyakorolni a radikális elfogadást, és akár apró határokat is felállítani – például befejezd be hamar azt a telefonbeszélgetést -bármely szeretteddel-, ami lehangol. Sőt, a munkahelyi emailjeidet sem kell ellenőrizned egy bizonyos esti időpont után.

Mindennap emlékeztesd magad arra, hogy érdemes az önszeretetet gyakorolni!

Igyekezz a közösségi média befolyásolásától távol tartani magad, mert ezek felszínesnek vagy akár mérgezőnek is tűnhetnek, amikor az önszeretetről beszélnek. Néhol túl öncélúan használják, és félrevezethet. Az önszeretet képes mélyrehatóan befolyásolni az életedet, ha úgy határozod meg, hogy elfogadod azt, aki vagy, és elkötelezed magad a személyes fejlődés mellett. Az önszeretet nem önzés, egoizmus és nem az, hogy soha nem járulsz hozzá a világhoz. Valójában ez a legjobb alapja annak, hogy szeretetteljes, egészséges partnerséget alakíts ki valaki mással. Ez a legjobb alap ahhoz, hogy szülővé válj. Ez a legjobb alap ahhoz, hogy megoszd az adottságaidat, miközben a világban dolgozol.